Az idei karácsony sokmindenben különbözik a többitől. Elősször is, nem volt az a hű de nagy karácsonyi láz, ami ilyenkor bizony már elég rendesen elönti a lelkemet.. xD Kivéve azokat a napokat, amikor a hülye sulis "Melyik o.terem a legszebb? " -re készüldtem , és hordtam be ezerrel a karácsonyi díszeket.. Mondanom sem kell.. nem nyertünk : D mondjuk mit is vártam.. Mindig én egyedül kezdem el díszítgetni a termet, és már annak is örülök, ha 2-3 ember csatlakozik hozzám és segít.. Amikor kisebb voltam, decemberben készítettem egy hosszú papírcsíkot, amelyen számok voltak egymás hátán.. 1,2,3,4,5.... és így tovább, legtetején a nagy piros 24-essel. Ezt felragasztottam a falra, egy jól látható helyre..  Minden nap levágtam egy "napot", szemléltetve, hogy bizony hamarosan itt karácsony! Minden reggel izgatottan keltem fel, és vágdostam a papírdarabkákat. Ugyanakkor, elöntött a boldogság. Szerettem a karácsonyt. Nagy lelkesedéssel vágtam neki a nálam 5x akkora fa díszítésébe.. Mindig azt hittem, hogy nekünk van a legnagyobb fánk. De most így visszagondolva.. nem a fa volt nagy, hanem én voltam kicsi.. Ez a helyzet is szokatlan.. a fenyőfavásáron mindig csodálattal nézek a nálam sokkal magasabb fákra, és visszagondolok, hogy na igen.. kb így érezhettem magam gyerekként, amikor a " nagy" fenyőfánk elé álltam ( ami amúgy kb kemény 170 cm volt.. , de nagynak láttam akkor, és ez a lényeg.) És mostis, mindig a legnagyobb fát választom ki, de persze tudom, hogy az nem férne be a lakásba xD .. Hm szép emlék.

^^ Azután jött a karácsonyi ajándékok kérdése.. mint mondtam, sokban különbözik ez a karácsony a tavalyitól.. idén volt elősször, hogy nem kértem semmit karácsonyra, nemis tudom milyen gagyi dolgot tudnak nekem még venni anyumék.. De nembaj, nemérdekel. Azt se bánnám, ha nem vennének semmit. Elvégre ez nem erről szól. Én ezer éve nem veszek senkinek ajándékot karácsonyra, mert minek? Akkor adok, ha úgy érzem adnom kell.A karácsony valamilyen szinten kicsit ellenszenves ünnep. Mintha az emberekből akaratosan ki akarna csikarni egy kis szeretetet. Azt a szeretetet amit egész évben elhalasztott. Mi meg vagyunk olyan naívak, hogy azt gondoljuk " Na vettem neki egy szép összegű ajándékot. Ezzel le vagy rendezve.Mostmár legalább érzi, hogy szeretve van. "  Érezzük ezt a nyomást, talán ezért "nehéz" ünnep számunkra a karácsony.. Ilyenkor olyanokra gondolunk, akik nincsenek már velünk, vagy éppenséggel újonnan jött. Például egy kisgyermek formájában. Bővül a család, vagy egyre fogy. Valaki szomorú gondolatokat kerget karácsony napján, mert visszagondol: " Dejó volt, amikor még együtt karácsonyoztunk" valaki fejében pedig ez jár : " Dejó, hogy most ittvagy! "  . Egyedül ülsz a szobában, nézed a feldíszített fenyőt. Közben cikáznak a gondolataid. Nem tudod, hogy most ez neked jó vagy rossz érzés. Semleges neked ez a nap. December 24. Miben más ez? Más egyátalán? Vagy csak mi akarjuk, hogy más legyen? Mindenesetre ne engedjétek,hogy szomorúan teljen a karácsonyotok. Szeressétek egymást, kívánjatok kellemes ünnepeket rég nem látott barátaitoknak, és adjatok sok-sok szeretetet, ha úgy gondoljátok, hogy ez jár valakinek.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.