Elszáll a szó, s vele a

remény is...

Hm.. a mai nap érdekes érzéseket és gondolatokat ébresztett bennem. Na jó kezdjünk inkább egy vicces résszel. Reggel (13:30)  felkelek, kijövök a szobámból, jövök visszafelé .. és látom hogy az eddig megszokott, ZÖLD színre festett falak a nappaliban,narancssárgára változtak..wow :D átaludtam. Hát nemprobléma. Utána bekapcsoltam a gépet, IGEN , mint mindig... és őő gépeztem egészen idáig. :D Egy barátom (nem csak egy barátom , hanem több) eléggé szenyózik velem mostanában. :( vagyishát mondja, hogy minek kerülöm hogyha közben mondom neki mindig h szeretem. (barátságból,nekeverjünk) Hát mondom én nem kerülöm meg semmi, de tényleg, és rákérdeztem , hogy miért ilyen velem . Aztán egy kedvenc mondata.. " Amit adsz, azt kapsz vissza " Jóó ezen kicsit eltűnődtem, mert eddig mindig tökéletesen meg voltam győződve arról , hogy rengeteget "adok". De ezekszerint mégsem ígyvan. :( Ma valamiért többen is megkérdőjelezik a "szeretetemet". Én mindenkit megpróbálok szeretni, és próbálok tenni azért, hogy ez kölcsönös legyen. De sajnos ez nem megy.. nekem legalábbis. Szeretek törődni az emberekkel. Odafigyelni rájuk, és ha azt kérdezem, "Hogy vagy? " azt komolyan gondolom és tényleg kíváncsi vagyok, hogy mit él meg az illető. De ha csak egy szokásos " Mizu?" -t kérdezek akkoris szeretném, hogy megosszák velem , hogy milyen hülyeségek az adott személlyel, mert engem tényleg érdekel. Nem úgy, mint másokat. Szeretem meghallgatni az ilyen apró dolgokat is, hogy " képzeld ma mentem fodrászhoz" vagy bármi hasonló. Imádok mosolyogva hallgatni, s elmélkedni minden egyes szavukban. Ez engem feltölt, és nem untat. Mivel én ilyen vagyok ezért elvárom énis,hogy meghallgassák minden kis nyavajámat. DE. Mostanában nem igazán tudom elpanaszolni bánatomat senkinek. Unalmas vagyok. Igen ezvan. De tényleg. Be kell ismernem. Az életem egy unalom. Néha néha az egész megváltozik, de utána .. vissza az eredeti kerékvágásba. Most gondolom mindenkinek megfordul a fejében, hogy " Jó neki csak egy pasi kéne azt csá elvan intézve minden blab" nem ez nem ígyvan. Nekem elég lenne egy olyan valaki is, aki naponta felkeres, elhív ide-oda szórakozni. Minden egyes napom reménnyel van teli, s várom , hogy valaki őszintén, szeretetteljesen elhívjon este sétálni, és meghallgasson.Várom, hogy végre ne nekem kelljen a haverok után szaladgálni, hívogatni őket "Holvagytok?" Hanem ők szóljanak "Gyere velünk! " Jó igen túl nagyot kérek ugye? Lehet. Mondok egy példát.. lesz holnap egy ilyen kis összejövetel holnap egy tó mellett.. haverok, pia, sátrazós kis buli féleség.. V.-nek is megemlítettem, erre a reakció, hogy "ú lehet menni? " Erre rögtön megdobbant a szívem és reménnyel töltött el a gondolat, hogy talán jön ő is, és minden szép lesz, s jó. Igazából V. jelenléte nagyon megnyugat, szeretem hogyha mellettem van , mégha ez kb 2-3 hónaponta van. Nagyon bánom ugyan, de valahogy majdcsak beletörődök. :( Ő az az egyik ember akinek a közelsége örömöt okoz  a szar kis életemben :D Elég ha rámnéz, és rögtön tudja, ha valami bajom van. Még a mosolyommal sem tudok csalni. :) Úgyérzem mellette magam mint aki lelkileg teljesen átlászó, mondhatok bármit, csinálhatok bármit, sajna tud mindent. Ami persze néha jól jön. De amikor olyanra kérdez rá , amire tudja a választ is , na az kicsit idegesít :D ( igen.. igazából le is feküdnék vele ;)  háháá.. de ez még messze van ne szaladjunk előre. :D Hm.. annyira hiányzik. :(

23:31: eljutott hozzám valakitől egy "gondolatmenet" ami most sírásra késztet, nembaj jólesik.

Tudod, mi a bánat? Ülni egy csendes szobában, s várni valakire aki nem jön többé. Elutazni onnan ahol boldog voltál, s otthagyni szíved örökké. Szeretni valakit, aki nem szeret téged, könnyeket tagadni, mik szemedben égnek. Kergetni egy álmot, soha el nem érni, csalódott szívvel mindig csak remélni. Megalázva írni könyörgő levelet, sírdogálva várni, s nem jön rá felelet Szavakkal idézni, mik lelkedre hulltak, rózsákat őrizni, melyek megfakultak. Hideg búcsúzásnál forró csókot kérni, mással látni őt, nem visszafordulni. Kacagni boldogan, hazug lemondással, otthon leborulni, könnyes csalódással. Aztán átvergődni hosszú éjszakákat, imádkozni azért, hogy Ő meg ne tudja, mi is az a bánat.

23:51: Valami ismét tudatosult bennem, mindig ez a nyomorúság. Valmi fáj bent.. sírok mint egy 5 éves kisgyerek. Közben tudat alatt azt szeretném valaki vegyen észre, de nem! Tagadok, örülök a rossznak, de faszom! (párdon) nem segítek ezzel magamon.. könnyes szemmel nézem ezt a szar monitort, ami egy cseppnyi fényt (szó szerint) és érzéseket hoz az életembe..(mégha azok legtöbbször rossz érzések..) Annyira fáj , rettenetesen gyötör..  nem tudom leírni , megfogalmazni ezt az érzést. El akarok menni innen messzire. Ahol újrakezdhetek építeni mindent, mert itt nem bírom tovább sokáig, bekattanok .. -.-" :(

"viselkedj ugy  ahogy kell,

és ÉLJ"

"azért sirsz mert nemtod mit kezdjél magaddal" <- igen lehet igazad van , de valahogy ez most nem nyugtat..

Hív az élet, forr a vér
Ne hidd, hogy vesztesnek születtél
Harcolj végre valamiért!

Túl kemény és nagy a nyomás
Minden nap egy agymosás
És jól jönne a változás.

Ref.: Én nem fogok előtted hasra esni
És minden elven félre tenni
S nem kell rég, mit adhatnál.

Hidd el csak te tehetsz róla
Ha az életed egy katasztrófa
Ne csak siránkozz, monzdulj már..!

És lehet jó (és lehet jó), és lehet szép (és lehet szép)
csak rajtad áll, mit akarsz még.
És lehet szar, (és lehet szar) és lehet gáz,
Ne a külső legyen a fontos, hanem a váz.

És meglehet, hogy frankón élsz
Nem ér semmit, ha mindig félsz
Ne hidd azt, hogy így többet érsz.

A határ csak a csillagos ég
Ne add fel ilyen könnyen még
Viselkedj végre, emberként!

Nem fogok előtted hasra esni
És minden elven félre tenni
S nem kell rég, mit adhatnál.

Hidd el csak te tehetsz róla
Ha az életed egy katasztrófa
Ne csak siránkozz, monzdulj már..!
Végre mozdulj már

" több barátot engedj magad mellé, és legyél velük minnél többet" <- ezt észben tartom.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.